Make your own free website on Tripod.com

welcome.gif

labrador

manfejsup.jpg

kethet3.jpg

kethet4.jpg

haromh2.jpg

haromh3.jpg

hathe1.jpg

heth1.jpg

heth2.jpg

FAJTAISMERTETÖ


A labrador származásáról sok a feltételezés, ugyanakkor amit a labrador történészek összeszedtek a kutya származásáról, mesebeli történetnek tünik. A legújabbakat Richárd A. Wolters gyüjtötte egybe, aki kerek 30 000 kilométert utazott azért, hogy az egykori labrador élethelyein régi archívumok dokumentumait átkutassa, amelyekben a régi vízikutya említésre kerül. Ez bizonyára nem volt könnyü feladat, hiszen a labrador ösei törvényen kívüli társadalomban éltek Új-Foundland szigetén. Labrador az Amerikával szomszédos partvidék, valószínüleg csak véletlenül ragadt meg ez a név ennek a fajtának. Bizonyára azért, mert a késöbbi angol tenyésztök a tengerentúli földrajzi pontosságért nemigen aggódtak, azonkívül az új-foundlandi név már foglalt volt egy nagyobb, hosszú szörü rokonnak. Hogyan kerültek ide? A kutyák tényleg az indiánok saját tenyésztésü ebei voltak? Richárd A. Wolters ismeretei szerint a bennszülött indiánoknak nem voltak saját kutyáik. Az öslabradort nagy valószínüséggel azok a tengerészek és halászok hozták magukkal, akik Devon brit grófságából érkeztek nyaranként Új-Foundland partjaira, hogy halakat fogjanak. Mivel a veszélyes partokon a halászbárkák összetörtek volna, a kutya dolga volt, hogy vízbe ugorván, a háló vonókötelét a partra vigye a parton álló többi halásznak, akik azután bevonták a tele hálót. És míg a partiak a zsákmánynyal foglalkoztak, a kutya viszszaúszott a következö kiterített háló vonóköteléért. További kötelessége volt, hogy ha a halász bármit a vízbe ejtett, visszahozza. Egész idö alatt hol a parton, hol a tengeren voltak, segítettek partra vontatni a nehéz halászhálót, húzták a víztöl csepegö vontatókötelet, kihalászták a vízbe esett evezöt, valamint a háló peremén átvergödött zsákmányt.

Azok az írók, akik az 1840-es években említést tettek a kutyákról, Új-Foundland székhelye után Szent János kutyájának nevezték el öket. Tilos volt errefelé letelepedni, ezzel akarták ugyanis az angolok megakadályozni, hogy a tengerészek és a halászok a halkereskedelmet a kezükben tartsák. Ehhez persze egyáltalán nem tartotta magát valamennyi halász, föleg azok nem, akik a hajókon rabszolgaként dolgoztak, és megszökve, elbujdostak kutyáikkal együtt a parti bozótosban. Együtt volt Anglia összes legdurvább és legkeményebb embere. A sziget elsö lakói dezertörök voltak, akik az angol halászóflottáról, a Navyröl szöktek meg, leugrálva a hajókról. Törvény nélküli társadalom jött létre, ahol a sajátos elöírások szerint éltek a lakók.

E durva társadalomból származik a Szent János-kutya, a labrador közvetlen öse. A kutyák az otthonukul szolgáló halászbárkákon jutottak el Angliába. Amikor a bárkák elérték a délangol kikötöket, a halrakományt megvásárlók felismerték a kutyák hasznosságát, és a tökehal mellett megvették ezeket az ebeket is. Malmesbury earlje egy 1870-ben kelt levélben leírja, hogyan vásárolta meg e fajtabeli elsö kutyáját egy Új-Foundland és Poole között müködö halászhajóról. Az öt mindennél jobban érdeklö fajtáról pedig azt mondta:A kutyáimat magunk között labradornak hívjuk.Ha egy befutó hajón akadt eladásra váró kutya, akkor azt bedobták a kikötöben a vízbe, és hagyták, hogy kiússzon. Erröl tudták a parton, hogy ez a kutya eladó.

Nem sokkal késöbb a labrador eltünt szülöföldjéröl. Részben a súlyos helyi adók következményeként, amit kevés halász volt hajlandó megfizetni. Másrészt, és ez a fontosabb ok, megszülettek az angol karanténtörvények, és véget vetvén az importnak, véget vetettek a kutyatartó és -exportáló halászok jó mellékkeresetének is. Szerencsére ekkor már a fajta gyökeret vert Nagy-Britanniában.

Malmesbury nevén kívül meg kell említeni a Baccleuch és Home családot, ahol generációkon át tartották és tenyésztették ezeket a kutyákat. Komolyan azonban 1900 körül Lord Knutsford (1935-ben halt meg) és Lady Howe (elhunyt 1961-ben) foglalkozott elöször a labradorral. 1903 óta a fajtát hivatalosan is elismerték. Knutsford harmadik vikomtjáról járja a történet, amely szerint a vikomt pénzt és fáradságot nem kímélve, bejárta Labradort és Új-Foundlandot, hátha felleli az öshazában a fajta néhány példányát. Egy helybeli kutyatenyésztötöl is megkérdezte, kitöl vehetne egy pár labradort. A válasz az volt, hogy menjen át Angliába, és vegyen a Holland-Hibbert nevü illetötöl. (A Holland-Hibbert a Knutsford lordok családi neve volt....)

Howe grófnö 1957-ben könyvet írt a fajtáról, s ebben Lord Knutsfordot nevezi a labradorok legföbb jótevöjének. A dicséret talán túlzottan is nagylelkü aki ma írna a labradorokról, bizonyosan magának Lady Howe-nak nyújtaná a pálmát.

Az ösi szín a fekete. Az elsö sárga labradorok feltünése 1899-re tehetö;. C. Radclyffe tenyésztett ki két sárga labradort fekete szülöktöl. A harmadik, a legkevésbé elterjedt színváltozat, a csokoládészín kialakulása Mrs Paulingnak és Mrs Severnnek köszönhetö.

A Kennel Club 1903-ban fogadta el önálló fajtaként a labradort, s 1916-ban megalapították a Labrador Retriever Clubot.

Meg kell említenünk napjainkban Jef Verrees belga tenyésztö nevét, aki az of Luciferös Delight kennel tulajdonosa, amely tenyészetben található többek között MultiChampion Paducah Indiana Jones és MultiChampion Blondella Bonny Lad, a két sárga kan; utóbbi a világ eddigi legeredményesebb labrador retrivere. E két csodálatos labradort módunkban volt Magyarországon is megcsodálni, illetve jó néhány gyönyörü kölyökkel ajándékozták meg a magyarországi tenyésztöket.

A labrador a legkedveltebb fajta valamennyi retriever között; föleg sokoldalúságáról nevezetes. Mivel a labrador mentes az agressziótól, az ember ideális társa. Közepes termetével, eröteljes felépítésével nem túl zömök, sem túl törékeny, így sok mindenhez megfelel.

Felhasználási területe a vadászat. Egy angol mondás szerint, lövés elött a pointer, lövés után a retriever. A retriever a vadat elhozó kutyák királya, kitünö vadászkutya. Évtizedeken át arra tenyésztették, hogy eröteljes állkapcsát nagyon óvatosan használja.

A szó szoros értelmében puhaszájúnak nevezett kutya örzö-védö kiképzésre nem alkalmas. Ez nem azt jelenti, hogy a labradorból hiányzik a védelmi ösztön, vagy gyáva lenne. A családjáért, a falkájáért bátran harcol. Ha egy családtag veszélyben van, akkor morogva odaáll mellé, és kész arra, hogy mindent feláldozzon érte.

A vadászaton kívül mint vakvezetö, mint kábítószer-keresö lett híres; van olyan kábítószer-keresö labrador, amelyre a kábítószer-maffia vérdíjat tüzött ki. De ismeretes mint hegyi mentökutya vagy gázszivárgást keresö, vagy éppen a lakás penészgombái után kutató labrador is.

Szeretetreméltó személyisége miatt a családban is tökéletes, a gyerekek bizalmasa, békésen türi, ha durvábban nyúlnak hozzá, szereti, ha vízzel fröcskölik, hancúrozik a kicsikkel. Sokkal jobban érzi magát vidéki környezetben, mint városi lakásban, de tartása ott sem problematikus.

Igaz, hogy a népszerüségi listák napról napra változnak, de egy biztos: Angliában, az USA-ban és Franciaországban mindig az elsö; tíz között van, de volt Angliában és Amerikában a toplista elsö helyén.

Egy utolsó adalék és felsorolás: a világban oly emberek tartanak labradort, és erre nagyon büszkék is, akik gazdagságuk révén mindenfajta kutyát megvehetnének, ök mégis a labradorhoz ragaszkodnak. Arnold Schwarzenegger, Bing Crosby, Kirk Douglas, János Károly spanyol király, Kevin Costner, II. Erzsébet angol királynö, Athina Onassis, Francois Mitterand. Amikor a francia köztársasági elnök fekete labradorja elveszett, a francia tévé bemondta, és egész Franciország öt kereste, szerencsére meglett. Az elnök végrendeletében úgy kívánta, hogy utolsó útjára kedvenc labradorja is kísérje el, ahogy ez meg is történt.

Magyarországon jelenleg a törzskönyvezési szám 6000 fölött jár, míg Angliában 1996-ban több mint 36000 labradort törzskönyveztek.

mainpic4.jpg

labfut.gif

manallsup.jpg

noelselceviz.jpg